2018. június 21., csütörtök

 A személyes névmás Istent sérli meg feldarabolni. A Dolgok helyett.

2018. június 5., kedd

A világ nem azért véges, mert önmagában az. Hanem mert az Akarat nem teremt belőle annál többet, mint amennyihez a Tapasztalat hozzáférhet.
 A végtelenség feltételezése azért értelmetlenség, mert olyan része egyáltalán nem létezhet a Teremtésnek, mely önmagában való. Mely pusztán a lehetőség végett létezik: hogy találkozol-e vele, vagy sem (?) 
 Önmagában való bármicsoda a Tudaton kívül nem létezik. Maga a Tudat az épp, ami önmagában való.

2018. április 7., szombat

Nincs másom, csak magányom. Én választottam ezt a kezdetnél. Még a Kiűzetéskor az idők elején. Amikor magamra maradtam a sorsommal. Azóta van velem a folytonos visszavágy az Otthonba, melynek emlékezete elkísér minden időn át. Ez lengi be azt a részem, mely bármikor a barátot, társat, testvért, országot és mindenféle Földön való hazát keresi azóta is. De ugyanez hat át akkor is, amikor az Aranyborjút emelem magam fölé az Oltalom illúziójaként. Neve is kerül. Legutóbb úgy hívták: fasizmus, kommunizmus, nemzeti szocializmus és mind a többi fanatizmus. A "vakbizalom istenei". Valójában alkalmi csordabiztonságok, melyekben egymást győzzük meg az Otthon lehetőségéről. Gyakran a Nagy, Utolsó Háború végeredménye reményében.
 Igen. Nincs másom, csak magányom. És tisztességem. Vállalni kell az individualizmust. A világot úgy, ahogyan magát mutatja számodra. Nem pedig vágyadból képzett voltában.
 A "társ a biztonság jegyében" az félelmedből kierőltetett. Valóságos biztonságot félelem-megosztással sosem találhatsz. A biztonság nem más, mint Önmagad a Másikban. Ha felismered.



 I

2018. március 31., szombat

 Isten szeret téged és a gondviselés fátyla alatt védelmez. Csak majd meglehetősen sokára fogja ezt a tudomásodra hozni. Az addig eltelt időt úgy hívják: ÉLET


2018. március 16., péntek

A lovagias tisztesség gyakran gát a szerelem útjában. De épp nélküle lenne létezhetetlen egyáltalán:
Maga a Szerelem.
 Vállalnod kell az individualitást, megmondó gondnokság nélkül. Csak saját földed védelmében lőj, soha ne légy hordajelszó katonája.  Egyedül, mindig egyedül. Tisztelettel a rajtad kívül fekvő felé, de ha részeg, bódult tömeg dörömböl a kapudon, fegyvereddel fogadd őket. 
 Egyedül és mindig a saját véleményedben. Mást nem tehetsz. Ennyit tehetsz.
 

  

2018. március 4., vasárnap

Aki egy valamikori Rend-ben, majd annak ellenkezőjében ugyanúgy a hatalom felé tör, az cselekvő bizonyságát adja az elvtelenségnek és egoista szándéknak.

2017. november 30., csütörtök

A kereszténység nem morális rend. Lényegét parancsolatok axiómáira fektetni az ember régi tévedése. Mert ha a kereszténység morálban áll, akkor azzal együtt mértékben is. Van "inkább és kevésbé keresztény". 
Nem.
 Kereszténynek lenni irányt jelent. Fordulást. Istent látni akár a legmélyebb, legtávolabbi pokol-létből is.

2017. november 23., csütörtök

 A nép kétféle ellenségtől lehet veszélyben. Az Idegentől, aki veszélyezteti sajátjait. És a sajátjai közül való hatalomvágyótól. Aki azt hazudja neki, hogy az Idegen veszélyezteti.

2017. november 20., hétfő

 A diktátorok előszeretettel keresik egymás társaságát, nemegyszer nagyrabecsülésüket kifejezve a másik felé. Vonzódásuk oka egyszerű. Épp ugyanabban a cselekményben vannak cinkos azonosságban: saját népük átverésében és felhasználásában. 
 A barátságnak majd az vet véget, amikor terjeszkedésükben egyszer csak közös határ mentén találják magukat.

2017. november 19., vasárnap

"Minden kínai egyforma"

Ha a másféléhez tartozó kibenlétéről gondolkodsz, akadályba ütközöl. Azért, mert nem tudod meglátni benne az archetipust. Még akkor sem, ha törekvő vagy a megértésben. Néhány rassz-jegy elegendő hozzá, hogy a spontán belső elhatárolódás végbemenjen és egyetlen szó marad csak a felszínen: Az IDEGEN.

2017. november 8., szerda

 Az életet a maga legvalóságosabb voltában a háborúban tapasztalod. Ekkor élsz csak igazán. Amikor minden erőt megfeszítesz. Hogy megint úgy lehessen, mint régen. 
Amikor "nem éltél".

2017. november 7., kedd

 Melyik színre teszel, ha a ruletten épp legutóbb egymás után 7-szer gurult a feketére? "Most már tényleg a pirosnak kell következnie"- mondanád. 
 Figyelemreméltó párbeszéd ez a lélekben...
Az ember jelen-hangoltságát folyamatosan áthatja, hogy eseménytelen hosszú időd után "már igazán a csodának kell következnie". Pedig még a csupasz logika sem szövetségesed ebben, mert a következő dobás esélye épp ugyanúgy mindig  50-50 százalék. 
 Így esik, hogy az ember egy egész életet leélhet különösebb elmozdulás nélkül. Hogyha nem teszel semmit, csak vársz a csodára.

2017. október 7., szombat

 Vezető nem lehet akárki és nem akárki szabad legyen. Ez nem pusztán „szakirányú” rátermettség és morális feddhetetlenség függvénye. Több annál. Mindenek felett lélektani Őstípus kérdése. Öröktől fogva létező karakter. Aki Vezet a szó természetes, eredeti jelentése szerint.
  Vezetni egyirányú kapcsolat. Normálisan az. Mivelhogy épp azért Vezető, mert ő tudja, mi a jó a Köznek és erről nem kell senkit megkérdeznie. Megerősítést a Köztől pusztán annyiban igényel, hogy az időközönként kifejezze hogy Ő a Vezető. De mindez technikai. Egyébre nincs szükség az irányból. Sem imádatra, sem rajongásra. Mindegy számára, hogy ezt a Köz megteszi-e, vagy sem, mert Ő az, aki a Közt (jól) irányítja és személyében gondoskodik róla, nem pedig fordítva. Amikor a Köz és a Vezér között másféle interakció jön létre, akkor az anomália. 


  Van, mikor az események úgy hozzák, hogy bizonyos lelki deficites személy kerül a Köz figyelmébe. Akinek karakterében
meghatározó lényeg valamiféle önbizonytalanság és szeretetéhség . Igényli és sugározza ezt kifelé és ha egy ilyen személy kerül nagy tömegek közös figyelmébe, akkor gesztust vált ki. A nép felől érkező „pátyolgató szeretet” automatikusan létrejövő gesztusát. Ebben a kapcsolatban lelki értelemben ez a személy a „kicsi” és a tömeg a „nagy”. És bizony gyakran megtörténik, hogy –ha ilyesvalaki a posztra igénnyel van- Vezérré választja őt a nép. Egy rosszul értett érzelmi szituációból eredőleg.
  Ez a kapcsolat éppen fordított, mint az eredeti, őstípusos-normális Vezér esetében. A Nép az, mely gondoskodni akar választottjáról, nem pedig fordítva.Védelmezi bármi áron, zsigeri késztetésből. Mindez nem halad meg egy súlytalan celebritást. Nincs valóságos Vezető, csak Sztár. De a szférában, melyben létrejött, már nem veszélytelen. Mert idővel e kisebbségi komplexusos személy körül kultusz lesz, annak minden kellékével. Automatikusan kinő körülötte a szituációból hasznot kereső pribék had. És akkor már Rendszer keletkezik. Gondosan, tervezetten, egyre nagyobb hatalom és közvagyon elbirtoklásával. Ez a had szolgaian, szinkronban együttműködik a "Vezér" zsigeri aktivitásával. Amelyben a Népet nem vezeti, hanem hízeleg, tetszeleg annak. Nem táplálja, hanem cukorkákkal kedveskedik neki. Legközvetlenebb kéjeire játszik a legkülönbözőképpen. Uszítással, borzongatással, összeesküvés elméletekben képzett ellenség által.


Minden bölcsesség felső határa az, hogy végtelelen kerülőutak után majd ismét megértsd három szó azonosságát:
Lét=Boldogság=Isten.

2017. október 4., szerda

A valóság sokszor egyszerűbb, mint a pszichológia képzeli. Az igazság nem feltétlenül az, hogy a szülői deviancia sérülést okoz a gyermekben és valamiféle homályos áttét útján felnőtt korában maga is deviáns lesz. Hanem egyszerűen csak mintát kap arról, hol vannak a viselkedés korlátai. A gyermek számára a szülő jelenti az örök érvényű ítéletet a cselekedetek minőségéről. 
Bűnről és ártatlanságról. 

2017. október 1., vasárnap

 Vannak valóban őszinte, hatásos megnyilvánulások. Katarktikusan erősek. De a katarzis az sorstörténés. Nem pedig elhatározás. Ezért aki (látszólag) katarzist ismételni bármikor képes, az hazudik.

 (az előadóművészet dilemmájáról)
 A kérdés nem úgy helyes, hogy mi van és mi nincs, hanem hogy "mi az, ami a minden van-ból kihasíttatott".
 Bárhol vagyok, egyben hiányban is vagyok. Amennyiben minden hely egyáltalán valamilyen. És akkor már megjelenik a vágy, hogy máshol is legyek. Olyan helyen, ami másmilyen.
 Csak az Otthonnak nincs valamilyensége. Annak Léte van. Az "csak" van.

2017. szeptember 9., szombat

 Ha azt mondod, "e kicsi erejéig még áldozok az ördögnek", akkor még teljes egészében az övé vagy.
 És nem azért, mert valamiféle átkot idéznél magadra a fogadalomszegéssel. Hanem mert hogy egyáltalán fogadalmat kellett tenned.

2017. augusztus 30., szerda

  Egy nagy, közös kényszerben osztozol a végtelen, nyüzsgő sokaságban foglalt Többivel. Mindannyian külön-külön úgy élitek meg a valóságot, hogy 
 "ÉN és a Világ"
Ha ezt tényleg megérted, tudnod kell: még jó, hogy nem marcangolja ez a tengernyi, hétmilliárd lény minimum annyifelé az Univerzumot, ahányan csak jómaguk vannak.
 Ezért próbálj örülni annak, ami van. A Világnak, ami még egyben van körülötted. Mely a "lehetségesek legjobbika".

(A Béke mibenvalóságához)



2017. augusztus 18., péntek

 A színész megpróbálja a TÖRTÉNETBEN visszaadni a valaha élt személyt. De nem vonhatja ki ebből a saját személyiségét. Márpedig a személyiség maga a Lélek története. Így tehát ki az mégis, akit a színész alakít?

2017. augusztus 16., szerda

 Csak akkor válhatsz láthatóvá, ha közösségben létezel. A társaság az, mely realizálja a karaktered. Mert a társaság emberi tulajdonságok közös sokasága, ezért egyben az összevetés és megméretés terepe is.
 A közösség az a tér, melyben karaktered pontos elhelyezést nyer. Ez rajzol ki téged önmagad számára. Azt, aki a Földön éppen vagy.

2017. augusztus 14., hétfő

 Létezhetnek olyan feloldhatatlan szembenállások, hogy a földi morál szférájában már nincsen magaslat az ítélethez. Amikor a felek két olyan magasságú szellem körében állnak, melyek felett az igazságot kereső ember már "légüres térbe" lép.
 Igen. A hajdani mítoszok kicsit sem mesék
Az ISTENEK HÁBORÚJÁRÓL.

2017. augusztus 12., szombat

"Részeg ha elesik, szűz Mária ölébe esik"
Vajon mi a kozmikus értelme a "tudatlanok szerencséjének"? Miért a látszólagos sors-igazságtalanság a józansággal szemben? Miért, hogy a számítás rendre az ellenkezőjére sül el, ha  pályázol is a szerencsédre?
 "Részeg ha elesik, szűz Mária ölébe esik".
 A részegség kapcsolatos azzal a valaha létezett eredendőséggel, melyben az élet azonos a Léttel...

 Észrevetted, hogy a gyógyulás valahogy mindig akkor jön el, amikor már nem figyelsz oda? Mindent megteszel, pihensz, és módszeresen gyógyszerezed magad. De mégis van egy rejtelmes érzésed, hogy mintha magad tartanád épp heveny formájában az állapotod, késlelteted a várt, valóban mély  változást. Aztán majd egyszercsak meggyógyulsz. És valahogy mindig akkor, amikor már nem is nagyon figyeltél oda...

 Sok állat tudja előre az esőt, a földrengést.  "Alacsonyrendű tudat, de kifinomult érzékek " - hajtogatnád...
Nem lehetséges, hogy cselekvésük nem reakció, hanem maga is már a Történés? Egyszerűen csak a hamarosan bekövetkező esemény része?
  
 Az ősi ember máshogyan élt. Nem alacsonyabb fokozatában a ma ismert életminőségnek. Másképpen. Szétválasztás nélkül. Nem ismert önmagában létező "hideg" kauzalitást a természetben, hanem pontos sors-szinkronban élt azzal és egyáltalán nem is tekintette önmagán kívülállónak. 
 Ha leesett a hó és járhatatlanná vált a világ, nem azt jelentette, hogy "nem mehetek sehová", hanem, hogy "nem megyek sehová". És itt az ellenkezés, akaratot természeten áterőszakoló hozzáállás ismeretlen volt. Mert az a hó úgy esett le, hogy szinkronban állt az ember sorsmenetével. Talán épp a bőrök kikészítésének ideje érkezett el és az esemény még csak nem is jeladásként szolgált az ember számára, hanem egyszerre-valóságként jött azzal, hogy most van itt az idő a tűz mellett maradásra.

 A számító-vizslató egó terén kívül nyer csak a Gondviselés helyet, hogy az ember lélek-üdvös minőségében teremthesse a világot. Pillanatról pillanatra. Ez csak akkor történik, amikor nem figyelsz oda. Isten valósága akkor érinthet meg és vehet magába, ha nem nézel rá. Különben visszahúzódik. Mert a magad valósága és Övé nem lehet egyszerre.


 

2017. augusztus 10., csütörtök

Azt gondolnád, korlátlan a jövő lehetőséged, hogy megértsd, a világban mi és miért történik. Pedig már tudomásod van róla, hogy az univerzumban nem végtelenek a kauzális láncolatok. Hogy nem pusztán úgy áll, hogy emberléptékű lehetőségeid gátolják a megjósolhatóságot, hanem a világban tényleges  határozatlanságok vannak. A kvantumfizikával már tudható, hogy létezik  a valóságos Véletlen. De ott a káoszelmélet, mely megmutatja, hogy bizonyos folyamatok végkimenetele már rövid idő elteltével is bizonyítottan megjósolhatatlan. 
 Muszáj belenyugodnod, hogy lehetőségtered a világ feletti kontrollra nem végtelen. Egyben kezdheted sejteni, hogy Isten, amellett, hogy számodra a "bármi megismerhető"- élményét meghagyja, hogyan rendezgeti valójában a világ sorsát a "káosz és határozatlanság" szférájából. Hogy minden úgy történjen, ahogyan az ténylegesen lelki-üdvös számodra. Hogy a megjósolhatatlan események, "véletlen esetlegességek" sorozata kirajzolja majd végül, amiért ténylegesen itt vagy: 
A sorsodat.





Óvatosan bánj az "antropomorf Istenhit"-kritikával. Lehet, hogy semmi más Ő, mint maga az antropomorfizmus.
A démonok sosem állják utadat. Mindig a szélről kísértenek. 
Csak menj el mellettük...

2017. augusztus 5., szombat

A "nincs Isten"-kijelentés nem azért nem tehető meg, mert valamiféle eltévelyedettség. Hanem mert nincs értelme. Mint ahogy annak sincs, hogy: "van Isten".
 Mert mindennel szemben a tényleges valósággal bíró kijelentés így szól:  Csak Isten van Így aztán az Istenen való elmélkedés épp ugyanaz, mint belemerülvén a Víz létezésén merengeni.
 Aki úszás közben tagadja a Vizet, értelmetlent beszél. Aki bizonygatja, éppen ugyanúgy.

2017. július 28., péntek

2017. július 26., szerda

Ne a Mester felé nézegess folyton. Arra tekints, amerre ő maga is néz.

(Az imitáció, identifikáció és interiorizáció  kérdésköréhez)


2017. július 25., kedd

 Miért is nézed a számtalan kalandfilmet? Bennük a végtelen gonosz csak a gyűlöletedet szítja, a hős pedig csak a gyávaságodra emlékeztet. 
Miközben a valóságban nem is léteznek.

2017. július 22., szombat

A Múltat megismételni nem lehet. Bohóc-utánozni nem érdemes. Csakis megidézni lehetséges és szabad.

2017. július 17., hétfő

Miért mondod magad ateistának? Hiszen épp az előbb Istenkáromoltál... Amikor beverted a fejed az ajtófélfába.

<<<<>>>>

Tudom, hogy önfelmentésed helyezed belé és lelkiismeretet tisztáznál vele, de Istenkáromlásod nem valamiféle múlt, vallási antropomorf képzetből való szokás. Ne legyen kétséged, valóban Őt szidod. A Gondviselést magát, aki "épp nem viselte gondod". Ha hívőnek vallod magad, ha nem, akkor is és minden esetben. Ez a káromkodás lényege, ami -igen- tényleges megszólítása Istennek.
Ezért vagy hívő és más nem is lehetsz. Amennyiben tudsz még káromkodni...

2017. július 16., vasárnap

 Ha az apokrif-Júdás evangéliuma igaz lenne, úgy az egész Újszövetség végkimenetelének értelme hullana a semmibe. Mert hogyha evangéliumában Júdás tette új magyarázatra és felmentésre lel azzal, hogy Jézus maga kérte az árulásra, akkor mindez egyben azt is jelenti, hogy személyesen Jézus is beavatott színjátékossá lesz.  Ekkor pedig nincs Áldozat és áldozathozatal, semmi nincs. Mert minden csak úgy nyer értelmet, hogy Jézus az ember mértékéből való, igazi áldozatot hozta meg. 
Jelenvaló lehet a Gondviselés sugallata a sorsvállalásra. De szükségeltetik az emberi oldal is. Halálfélelem és bizonytalan jövő rettegése. Mert e nélkül nem áldozat az áldozat. Nincs élő Dráma, csak színjáték.
 Igen. Jézus áldozatot hozott és Ő maga áldozat volt a szó legteljesebb emberi értelmében. 
Júdás pedig áruló.


 

2017. július 8., szombat

Amíg a személyes névmásokban foglalt különvalósági illúzión túl nem jutsz, addig legfeljebb a vallási Isten-megközelítés marad számodra

2017. július 1., szombat

Sorsodban a sok eredménytelenség, számtalan veszteség, legfőképp az igazságtalanság az Égbe kiált. A szó szoros értelmében, számonkérően Isten felé.
Aztán idővel lassan belátod:  
Nem az ügy volt a fontos. Hanem hogy  képes voltál kiállni érte.
Ebben lesz majd az eredményed, nyereményed és igazságod. 
 


                             

2017. június 6., kedd

 ERDŐ azt jelenti, ismeretlen-határtalan. Ezért abban és azzal nem végezhetők műveletek, sem feltérképezni, sem feldarabolni, szántóval, utakkal, vagy bármi mással körbekeríteni nem lehet. Mert akkor már ismert lesz, véges és bejárható. Azaz nem-ERDŐ. Többé már nem a Titok őrző közege.
 Az ember folytonosan korcsosítja és megsemmisíti a Szellemben adott létezőket a földi valóságban. 
 A TITOK-nak csak meghatározása az, hogy „még fel nem fedezett valóság”. Mert elsődleges értelme is van. Lélekszükséglet, az emberlétnek otthont adó világ fél térszelete. És ugyanúgy pazarlóan bánhatsz vele, mint maradék vagyonnal, melyből szükséged fedezed, de ezzel egyben a véghez is egyre közelítesz.

A TITOK éltető jelenléte nélkül nem lehet világod.

2017. június 3., szombat

 Párizs - Père-Lachaise temető. Utak, mellékutak, mentükben szoros-egymás mellett épületek (kripták), de főtér is van főépülettel (ravatalozó templom). Akárhogy nézzük, ez Város. És nem a véletlen teszi, hogy az jusson róla eszünkbe. Ugyanaz a belső emberi késztetés hozta létre, mely mindenkor az élő várost is teremti. 
 A ragaszkodás  természete túlnyúlik a halálon is és néhol a múlt-szerettek számára talán csak apró jelképet helyez el, de sokszor van, hogy egyenesen házat emel nekik. És ezek a kriptaházak végül várost alkotnak. Halottak városát. Ez a Pére-Lachaise temető.
 Igen, a látvány - ha úgy akarod - horrorisztikus a szó valódi értelmében. Mert az elengedés képtelensége majd valamiképp képiesül és elédbe áll. Mint minden hasonló "égi-törvénytelen" késztetés és tett ugyanúgy. Éppen ez a horror, semmi más.

 Ha a halál után nyúlsz, akkor az visszanyúl feléd. 

2017. május 24., szerda

 Megadatott volna bárkinek a találkozás saját Mélyvaló lényével. De a történelmi ember már túlságosan "kifelé él" ehhez. Mégis- paradoxnak tűnően- létezik  lehetőség, hogy valamiképp a külsőből történjen meg a rámutatás önmagad egyetlen valóságosságára. Amikor úgy érzed, hogy az, ami egy tekintetben tükröződik, az saját magadat jelenti
 Ez a képlet sűrűsödik a lényegbe, akit úgy hívtak: Jézus Krisztus.

2017. május 18., csütörtök

 A kicsi sokszor azért rosszalkodik, mert gondviselő megnyilvánulásra vágyik, akárha a büntetés formájában is. Mert még az is sokkal jobb, mint a magárahagyottság.  
 Van, hogy a bűnnel az ember csak Isten figyelmét keresi. A Gondviselés megmutatkozását.

2017. május 11., csütörtök

Az Egyik csak csodálkozik, hogy mit keres a Másik a világában. Míg a Másiknak egyáltalán csak őrajta keresztül van Világa.
Háromféleképp tudsz gyűlölni:

-Irigyelni a sikerest, mert többje van nálad.
-Utálni a magadfajtát, mert ugyanaz kell neki, mint neked.
-Viszolyogni az alattad valótól,akitől meglévő kevesed félted.

 <<<>>>>

Háromféleképp tudsz szeretni:

-Kalapot emelni a sikeres előtt.
-Közösséget érezni a magadfajtával.
-Részvéttel lenni az alattad való felé.

2017. május 10., szerda

A gyerek aprókat lép csak kis terében. De a gyerek játszik. Azaz tudatában a számtalan lehetőség világaiban él. Ezért a gyerekkor HATALMAS.
 A felnőtt lépte hosszabb és a tehetőssége nagyobb. De világát már a lehetetlen belátása szűkíti mind kisebbé. Így lesz végül törpévé a felnőtt és óriás a gyermek. 
Aki voltunk.

2017. május 9., kedd

 Már természetes, hogy alig lelsz valaki- vagy valamicsodát, melyről ne találnál több-kevesebb tudnivalót, amikor beírod a keresőbe a szót. Mégis, vannak olyan rég eltávozott földi lélektársaid, akiket hiába keresel így a jelenben. Mert nem hagytak - akkor még nem hagyhattak - magukról feljegyezhető nyomot. És akkor egy pillanatra megrendülsz..
Hová, mely mennyország felé kanyarog az ember útja? Az örök megőrzésbe, vagy az örök-feloldó megsemmisülésbe?

2017. május 6., szombat

Vannak, akik a siker tárgyával állnak hozzátartozói viszonyban. És vannak, akik csak a sikerrel-magával.

2017. május 1., hétfő

A felejtés nem az élet tökéletlensége. Azért van, hogy egyáltalán lehessen életed.

2017. április 29., szombat

A "szabad akarat" és hasonló végső fogalmakon való töprengéskor gondolkozásunk mindig valamiféle önmagába visszacsavarodott, magyarázatot nem adó állapotra jut. Az így megtapasztalt végesség egy külső, magasabb dimenzió  tudattér létét sejteti.

2017. április 28., péntek

Biztosan élt a világban legalább négy szegény árva, akik soha nem tudhatták meg, mi az, hogy Beatles. 
John, Paul, George és Ringo. ))
 A Beatles figyelemreméltó lélektani furcsaság. Mert semmiféle kapcsolódó próbálkozásnak nem "interiorizációs elődje", hanem máig imitáció és identifikáció tárgya. Azaz nincsen benne olyan tisztán kivonható elv, mely a reprodukció vele közös bázisát adná, mindezért a Beatles nem is érhető fel a maga műfajában. Mert ő maga ez a bázis. Az őstípus, mely akkor mutatkozott meg először a világban.
Nézegettem ma a frissen megindult növényeket és éledező hangyákat. Milyen sekély és távol fekvő e valósághoz képest az emberi földi kultúra világa. Semmi nem mérhető belőle hozzá
 Az Életet lényegi valójában nem foghatod meg, rá "megfejtést" nem találhatsz. Csak ő találhat meg téged. És nem árul el semmit önmaga nyegéről. Hanem megérint. Ez itt a csoda.

2017. április 26., szerda

A cél nem szentesíti az eszközt. A cél maga az eszköz szentsége. 
Az ember földi élete az ÉLMÉNY lényegében áll. Ez pedig nem csak, hogy lényegtelenné teszi az akarat szabadságának kérdését, de értelmetlenné is.
A "valami" az lehet több, kevesebb, vagy akár elfogyni is képes. Ezért ha magadat mindösszesen mint "valami" - a természeti világ darabkája- éled meg, akkor életed minden pillanatát a megsemmisülés réme hatja át.
Igen, végül a tét számodra is majd az egész világ.  
Hogy leigázni akarod, vagy magadba foglalni.
A személyiség és kultúra nem más, mint optimális szétterjedés a körülmények korlátai között.
A mindenkori kultúra sohasem abból lesz, amit a múltból elővarázsolni akarunk. Az mindig természetesen keletkezik a valódi élet célszerűségei által. A személyiségjegyeket nem azért bírtuk, hogy szándékoltan különbözzünk, hanem mert egyáltalán nem is nélkülözhettük őket. Természetes módon voltunk az időben akkor és ott olyanok-amilyenek.
 A kabát azért zsinóros, mert a gomblyukat még nem ismerjük.
A gondolkodás csak az inkarnáció eszköze, az embersors kelléke. Nem láthatsz fel vele Istenig. Arra mégis elegendő, hogy minderre rájöjj.
Aki semmi áron nem válna meg tökéletlenségeitől, vagy akár ugyanezért elutasítja akár a gyógyulást is, az azon  lényegben él, melyet a Buddha-tan is mond. Hogy az Én semmi más, mint részek egybeállt összessége. Így a gyógyulás ígérete az ilyen ember számára a veszteség, önmaga elvesztésének fenyegetésével azonos.
Az tiszteletlen apró csak egyféleképpen viszonyulhat a NAGY-hoz. Úgy, hogy a helyére pályázik.
Nem szabad úgy tekinteni a demokrácia szabályaira, mint végleges vívmányokra, amelyeket a történelem egy pontján létrehoztunk, mivel hirtelen "egyszer csak annyira jók lettünk". Erkölcsöt és törvényt az ész meg tud alkotni, de a jellem mindig lemaradásban van és nem ér fel ezekhez. 
 A szabályok a "belül bujkáló Sztálin és Hitler" megfékezésére valók, mert pusztán személyes mérték kérdése, mikor, hogyan és hol bukkannak elő. A hatalom korlátozásának eszközeit ezért mindig fenn kell tartani. 
Nem a válasz a fontos. Hanem hogy fel tudtad tenni a kérdést.
A megértés nem más, mint érintkezés a Valósággal.

<<<>>>> 

  Lehetnek heuréka élményeid, elédbe állhat bármikor akár "szent intuíció" által ihletett megoldás. Ez még mindig lehet, hogy csak egy "információs-önkörön" belüli esemény. Melynek pusztán belső, dokumentális valóságossága van. Olvasott, hallott adatokban való léte. Nem olyasvalami, mely kívülről, kérés nélkül hatol az ember körébe. 
 Ha a valamicsoda úgy érkezik hozzád, hogy lényedben "vág fejbe" (fáj), akkor már ideológiát sem kíván. Megértetted.