2018. április 7., szombat

Nincs másom, csak magányom. Én választottam ezt a kezdetnél. Még a Kiűzetéskor az idők elején. Amikor magamra maradtam a sorsommal. Azóta van velem a folytonos visszavágy az Otthonba, melynek emlékezete elkísér minden időn át. Ez lengi be azt a részem, mely bármikor a barátot, társat, testvért, országot és mindenféle Földön való hazát keresi azóta is. De ugyanez hat át akkor is, amikor az Aranyborjút emelem magam fölé az Oltalom illúziójaként. Neve is kerül. Legutóbb úgy hívták: fasizmus, kommunizmus, nemzeti szocializmus és mind a többi fanatizmus. A "vakbizalom istenei". Valójában alkalmi csordabiztonságok, melyekben egymást győzzük meg az Otthon lehetőségéről. Gyakran a Nagy, Utolsó Háború végeredménye reményében.
 Igen. Nincs másom, csak magányom. És tisztességem. Vállalni kell az individualizmust. A világot úgy, ahogyan magát mutatja számodra. Nem pedig vágyadból képzett voltában.
 A "társ a biztonság jegyében" az félelmedből kierőltetett. Valóságos biztonságot félelem-megosztással sosem találhatsz. A biztonság nem más, mint Önmagad a Másikban. Ha felismered.



 I