A "szabad akarat" és hasonló végső fogalmakon való töprengéskor gondolkozásunk mindig valamiféle önmagába visszacsavarodott, magyarázatot nem adó állapotra jut. Az így megtapasztalt végesség egy külső, magasabb dimenziójú tudattér létét sejteti.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.