2017. június 3., szombat

 Párizs - Père-Lachaise temető. Utak, mellékutak, mentükben szoros-egymás mellett épületek (kripták), de főtér is van főépülettel (ravatalozó templom). Akárhogy nézzük, ez Város. És nem a véletlen teszi, hogy az jusson róla eszünkbe. Ugyanaz a belső emberi késztetés hozta létre, mely mindenkor az élő várost is teremti. 
 A ragaszkodás  természete túlnyúlik a halálon is és néhol a múlt-szerettek számára talán csak apró jelképet helyez el, de sokszor van, hogy egyenesen házat emel nekik. És ezek a kriptaházak végül várost alkotnak. Halottak városát. Ez a Pére-Lachaise temető.
 Igen, a látvány - ha úgy akarod - horrorisztikus a szó valódi értelmében. Mert az elengedés képtelensége majd valamiképp képiesül és elédbe áll. Mint minden hasonló "égi-törvénytelen" késztetés és tett ugyanúgy. Éppen ez a horror, semmi más.

 Ha a halál után nyúlsz, akkor az visszanyúl feléd.