2017. augusztus 12., szombat

"Részeg ha elesik, szűz Mária ölébe esik"
Vajon mi a kozmikus értelme a "tudatlanok szerencséjének"? Miért a látszólagos sors-igazságtalanság a józansággal szemben? Miért, hogy a számítás rendre az ellenkezőjére sül el, ha  pályázol is a szerencsédre?
 "Részeg ha elesik, szűz Mária ölébe esik".
 A részegség kapcsolatos azzal a valaha létezett eredendőséggel, melyben az élet azonos a Léttel...

 Sok állat tudja előre az esőt, a földrengést.  "Alacsonyrendű tudat, de kifinomult érzékek " - hajtogatnád...
  
 Az ősi ember máshogyan élt. Nem alacsonyabb fokozatában a ma ismert életminőségnek, hanem másképpen. Szétválasztás nélkül. Nem ismert önmagában létező "hideg" kauzalitást a természetben, hanem pontos sors-szinkronban élt azzal és egyáltalán nem is tekintette önmagán kívülállónak. 
 Ha leesett a hó és járhatatlanná vált a világ, nem azt jelentette, hogy "nem mehetek sehová", hanem, hogy "nem megyek sehová". És itt az ellenkezés, akaratot természeten áterőszakoló hozzáállás ismeretlen volt. Mert az a hó úgy esett le, hogy szinkronban állt az ember sorsmenetével. Talán épp a bőrök kikészítésének ideje érkezett el és az esemény még csak nem is jeladásként szolgált az ember számára, hanem egyszerre-valóságként jött azzal, hogy most van itt az idő a tűz mellett maradásra.

 Az emberi, számító-vizslató egó terén kívül nyer csak a Gondviselés helyet, hogy lélek-üdvös minőségben teremthesse a világot.
Pillanatról pillanatra.

Ebben való " a részegek és bolondok szerencséje" .