2017. augusztus 12., szombat

"Részeg ha elesik, szűz Mária ölébe esik"
Vajon mi a kozmikus értelme a "tudatlanok szerencséjének"? Miért a látszólagos sors-igazságtalanság a józansággal szemben? Miért, hogy a számítás rendre az ellenkezőjére sül el, ha  pályázol is a szerencsédre?
 "Részeg ha elesik, szűz Mária ölébe esik".
 A részegség kapcsolatos azzal a valaha létezett eredendőséggel, melyben az élet azonos a Léttel...

 Észrevetted, hogy a gyógyulás valahogy mindig akkor jön el, amikor már nem figyelsz oda? Mindent megteszel, pihensz, és módszeresen gyógyszerezed magad. De mégis van egy rejtelmes érzésed, hogy mintha magad tartanád épp heveny formájában az állapotod, késlelteted a várt, valóban mély  változást. Aztán majd egyszercsak meggyógyulsz. És valahogy mindig akkor, amikor már nem is nagyon figyeltél oda...

 Sok állat tudja előre az esőt, a földrengést.  "Alacsonyrendű tudat, de kifinomult érzékek " - hajtogatnád...
Nem lehetséges, hogy cselekvésük nem reakció, hanem maga is már a Történés? Egyszerűen csak a hamarosan bekövetkező esemény része?
  
 Az ősi ember máshogyan élt. Nem alacsonyabb fokozatában a ma ismert életminőségnek. Másképpen. Szétválasztás nélkül. Nem ismert önmagában létező "hideg" kauzalitást a természetben, hanem pontos sors-szinkronban élt azzal és egyáltalán nem is tekintette önmagán kívülállónak. 
 Ha leesett a hó és járhatatlanná vált a világ, nem azt jelentette, hogy "nem mehetek sehová", hanem, hogy "nem megyek sehová". És itt az ellenkezés, akaratot természeten áterőszakoló hozzáállás ismeretlen volt. Mert az a hó úgy esett le, hogy szinkronban állt az ember sorsmenetével. Talán épp a bőrök kikészítésének ideje érkezett el és az esemény még csak nem is jeladásként szolgált az ember számára, hanem egyszerre-valóságként jött azzal, hogy most van itt az idő a tűz mellett maradásra.

 A számító-vizslató egó terén kívül nyer csak a Gondviselés helyet, hogy az ember lélek-üdvös minőségében teremthesse a világot. Pillanatról pillanatra. Ez csak akkor történik, amikor nem figyelsz oda. Isten valósága akkor érinthet meg és vehet magába, ha nem nézel rá. Különben visszahúzódik. Mert a magad valósága és Övé nem lehet egyszerre.