Vezető nem lehet akárki és nem akárki szabad legyen. Ez
nem pusztán „szakirányú” rátermettség és morális feddhetetlenség
függvénye. Több annál. Mindenek felett lélektani Őstípus kérdése.
Öröktől fogva létező karakter. Aki Vezet a szó természetes, eredeti
jelentése szerint.
Vezetni egyirányú kapcsolat. Normálisan az. Mivelhogy épp azért Vezető, mert ő tudja, mi a jó a Köznek és erről nem kell senkit megkérdeznie. Megerősítést a Köztől pusztán annyiban igényel, hogy az időközönként kifejezze hogy Ő a Vezető. De mindez technikai. Egyébre nincs szükség az irányból. Sem imádatra, sem rajongásra. Mindegy számára, hogy ezt a Köz megteszi-e, vagy sem, mert Ő az, aki a Közt (jól) irányítja és személyében gondoskodik róla, nem pedig fordítva. Amikor a Köz és a Vezér között másféle interakció jön létre, akkor az anomália.
Van, mikor az események úgy hozzák, hogy bizonyos lelki deficites személy kerül a Köz figyelmébe. Akinek karakterében meghatározó lényeg valamiféle önbizonytalanság és szeretetéhség . Igényli és sugározza ezt kifelé és ha egy ilyen személy kerül nagy tömegek közös figyelmébe, akkor gesztust vált ki. A nép felől érkező „pátyolgató szeretet” automatikusan létrejövő gesztusát. Ebben a kapcsolatban lelki értelemben ez a személy a „kicsi” és a tömeg a „nagy”. És bizony gyakran megtörténik, hogy –ha ilyesvalaki a posztra igénnyel van- Vezérré választja őt a nép. Egy rosszul értett érzelmi szituációból eredőleg.
Ez a kapcsolat éppen fordított, mint az eredeti, őstípusos-normális Vezér esetében. A Nép az, mely gondoskodni akar választottjáról, nem pedig fordítva.Védelmezi bármi áron, zsigeri késztetésből. Mindez nem halad meg egy súlytalan celebritást. Nincs valóságos Vezető, csak Sztár. De a szférában, melyben létrejött, már nem veszélytelen. Mert idővel e kisebbségi komplexusos személy körül kultusz lesz, annak minden kellékével. Automatikusan kinő körülötte a szituációból hasznot kereső pribék had. És akkor már Rendszer keletkezik. Gondosan, tervezetten, egyre nagyobb hatalom és közvagyon elbirtoklásával. Ez a had szolgaian, szinkronban együttműködik a "Vezér" zsigeri aktivitásával. Amelyben a Népet nem vezeti, hanem hízeleg, tetszeleg annak. Nem táplálja, hanem cukorkákkal kedveskedik neki. Legközvetlenebb kéjeire játszik a legkülönbözőképpen. Uszítással, borzongatással, összeesküvés elméletekben képzett ellenség által.
Vezetni egyirányú kapcsolat. Normálisan az. Mivelhogy épp azért Vezető, mert ő tudja, mi a jó a Köznek és erről nem kell senkit megkérdeznie. Megerősítést a Köztől pusztán annyiban igényel, hogy az időközönként kifejezze hogy Ő a Vezető. De mindez technikai. Egyébre nincs szükség az irányból. Sem imádatra, sem rajongásra. Mindegy számára, hogy ezt a Köz megteszi-e, vagy sem, mert Ő az, aki a Közt (jól) irányítja és személyében gondoskodik róla, nem pedig fordítva. Amikor a Köz és a Vezér között másféle interakció jön létre, akkor az anomália.
Van, mikor az események úgy hozzák, hogy bizonyos lelki deficites személy kerül a Köz figyelmébe. Akinek karakterében meghatározó lényeg valamiféle önbizonytalanság és szeretetéhség . Igényli és sugározza ezt kifelé és ha egy ilyen személy kerül nagy tömegek közös figyelmébe, akkor gesztust vált ki. A nép felől érkező „pátyolgató szeretet” automatikusan létrejövő gesztusát. Ebben a kapcsolatban lelki értelemben ez a személy a „kicsi” és a tömeg a „nagy”. És bizony gyakran megtörténik, hogy –ha ilyesvalaki a posztra igénnyel van- Vezérré választja őt a nép. Egy rosszul értett érzelmi szituációból eredőleg.
Ez a kapcsolat éppen fordított, mint az eredeti, őstípusos-normális Vezér esetében. A Nép az, mely gondoskodni akar választottjáról, nem pedig fordítva.Védelmezi bármi áron, zsigeri késztetésből. Mindez nem halad meg egy súlytalan celebritást. Nincs valóságos Vezető, csak Sztár. De a szférában, melyben létrejött, már nem veszélytelen. Mert idővel e kisebbségi komplexusos személy körül kultusz lesz, annak minden kellékével. Automatikusan kinő körülötte a szituációból hasznot kereső pribék had. És akkor már Rendszer keletkezik. Gondosan, tervezetten, egyre nagyobb hatalom és közvagyon elbirtoklásával. Ez a had szolgaian, szinkronban együttműködik a "Vezér" zsigeri aktivitásával. Amelyben a Népet nem vezeti, hanem hízeleg, tetszeleg annak. Nem táplálja, hanem cukorkákkal kedveskedik neki. Legközvetlenebb kéjeire játszik a legkülönbözőképpen. Uszítással, borzongatással, összeesküvés elméletekben képzett ellenség által.