A személyes névmás nem más, mint kísérlet maga az Öntudat feldarabolására. Mintha az is egy "valamicsoda" lenne a dolgok közül. A lélek akkor teszi ezt meg, amikor már nem tud és nem lát.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.