2018. október 27., szombat

 Mit is jelent magyarnak lenni? 
 A vastagon vonuló időt nem láthatom át egyszerre. Túl sok minden történik benne túl sok mindenkivel. Pedig abból lehetne csak megmondani a rendes igazságot. A nagy Összesből. De az lehetetlen. És jól is van így. Mert talán szükségtelen mégis ez a mérleg bármihez. Az időből olvasni ki, mit jelent a magyarság.

 Csak engem ért impressziók vannak velem. És ez kevés, nagyon kevés. De önkényesen tákolt hipotézisnél százszor több. Mert legalább valóságos Érintés.

 Kár kinyilatkoznod ideológiád a magyarság meghatározására. Főleg, ha rejtett érdekből teszed. Akkor aztán végképp jó lenne hallgatnod. 

 Így aztán már nyugodtabb lelkiismerettel mondom el, nekem mi az, hogy Magyar. Most mi az.
 Mert az íjas-lovas, a páncélos-kardos, vagy a huszárcsákós szabadságharcos alakját már nem látom. Hanem látom a téli, sötét, hideg hajnalban kaput nyitó, munkába igyekvő Gizellát, kínai, olcsó vattakabátban a buszmegálló felé lépdelve. Tinédzser fiúk, lányok ugyanott a pad mellett, piszkos hátizsákkal, unott arccal, telefont baszkurázva. És van még sok minden, hogy megmondhassam, mi a magyar 2018-ban. De nekem ilyenek jönnek most ehhez. 

 A hősök azok maradnak a Könyvben. Jókai és Mikszáth regényeiben,és épp jó helyen is vannak ott- álmodozásra. De akár Vass Albert könyvét is kinyithatod. Nem baj egyáltalán. Kinyithatod bármiért, szépségért, merengésért.
Igazságért semmiképp.