A legmagasabb Mindenható
és az esendő ember között mindig létezett még legalább egy vonal. Egy olyan
magasság, mely kérdőjel nélkül való, mindemellett még az ember szférájában van.
Még emberi, de már Szent.
Az irányt adó morált feddhetetlen elvek és
feddhetetlen emberek léte feltételezi mindig és mindenhol.És ez nem tűr pártos viszonylagosságot.
Mostanra a külső emberi magasság és mérték nem
pusztán beleveszett az egyre sötétülő szellemi éjszakába, de akaratlagos és
módszeres szétszaggatásra került. És egyre inkább csak a belső igazság maradt
egyedül.
Létezik-e vajon az az apró kiolthatatlan örökmécses
az emberben, legalább egy kicsiny láng, mely az igazság tüzét átmenti a sötét
időkön túlra?