2018. október 1., hétfő

 A legmagasabb Mindenható és az esendő ember között mindig létezett még legalább egy vonal. Egy olyan magasság, mely kérdőjel nélkül való, mindemellett még az ember szférájában van. Még emberi, de már Szent.

 Az irányt adó morált feddhetetlen elvek és feddhetetlen emberek léte feltételezi mindig és mindenhol.És ez nem tűr pártos viszonylagosságot.

 Mostanra a külső emberi magasság és mérték nem pusztán beleveszett az egyre sötétülő szellemi éjszakába, de akaratlagos és módszeres szétszaggatásra került. És egyre inkább csak a belső igazság maradt egyedül.

 Létezik-e vajon az az apró kiolthatatlan örökmécses az emberben, legalább egy kicsiny láng, mely az igazság tüzét átmenti a sötét időkön túlra?