Erős, visszatérő képsorok a Terminátor 2. -film végső jelenetéből. A gonosz T2-es agóniájáról.
Ez az a fejlett generációs robotlény, mely képes az alakváltásra, bárminek fel tudja venni a formáját, amivel érintkezik. És itt, a megsemmisülés előtti pillanatokban még fel-felbukkan a forró ólomból, amibe beleesett. Olyan, mintha levegőért kapkodna, miközben egy villanásra kétségbeesetten sorra felveszi az arcokat, karaktereket, melyekbe a film alatt bújt.
Erős benyomás ez. Pontosan szemlélteti az inkarnálódott lélek létállapotát. Az inkarnáció betetőzött teljességét, mely nem engedi meg a Tudat számára önmagábanvalóságának megtapasztalását. A szerep nélkül való puszta létet.
Arról beszél, hogy többféle, akárhányféle lehetek. De valamilyennek mindig lennem kell!
Különben nem vagyok.
Ez az a fejlett generációs robotlény, mely képes az alakváltásra, bárminek fel tudja venni a formáját, amivel érintkezik. És itt, a megsemmisülés előtti pillanatokban még fel-felbukkan a forró ólomból, amibe beleesett. Olyan, mintha levegőért kapkodna, miközben egy villanásra kétségbeesetten sorra felveszi az arcokat, karaktereket, melyekbe a film alatt bújt.
Erős benyomás ez. Pontosan szemlélteti az inkarnálódott lélek létállapotát. Az inkarnáció betetőzött teljességét, mely nem engedi meg a Tudat számára önmagábanvalóságának megtapasztalását. A szerep nélkül való puszta létet.
Arról beszél, hogy többféle, akárhányféle lehetek. De valamilyennek mindig lennem kell!
Különben nem vagyok.