Nem tudom, a nők miféle kényszer miatt viselik férfiak neveit. "Tarkos-Lapaj Szilvia". Viseli ezt még akkor is, ha talán két érdemtelen fráter neve is benne van. Az egyik az apjáé, aki még gyerekkorában lelépett. A másik a férjéé, aki majd csak ezután fog.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.