A valótlanság ugyanúgy létező, mint a valóság. Mert ha csak egyszer elhangzik, már be is lépett a teremtésbe. Az már egy építmény. Legfeljebb kevesen lakják.
Talán csak te egyedül.
Talán csak te egyedül.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.