Valamiért az Optimista számomra mindig analóg volt kicsit a Hülyével. De már tudom, miért. Mert a legtöbb ember még vágyni sem tud jól. Nem az kell neki, ami valóban a javára válna. Miért is kéne hát tisztelni az ilyen bizakodást?
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.