Végül is az egész technikai civilizáció sosem szólt másról, mint hogy a vajaskenyeret hogyan közelítsd a szádhoz a lehető legkényelmesebben. Közben az ember önistenültté lett felfoghatatlanul hatalmas és bonyolult művi teremtésében - a technológiai világban. De örökké nyugtalan lehet, hogy az egész mégiscsak egy semmi. Merthogy ami itt egyedül ér valamit, az nem más, mint épp maga,
a vajaskenyér.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.