Az új technológiai
civilizáció megfordítást hozott létre a generációk közt. Itt már a fiatalok vannak
eredendően otthon. Számukra "anyatej" a technológia jelen állása,
élet és univerzum, "levegő". Míg az idősebb generáción az
exponenciális, követhetetlen fejlődés átlépett és egy elidegenedett jelenbe
repítette őket.
Így aztán a fiatalság itt áll gyökér nélkül, míg a felmenőik
jövő nélkül.
Élnek egy közös jelenben és csak bámulják egymást
értetlenül..
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.