A fasizmus és kommunizmus kifejezetten szoláris életérzésben állnak. "Optimizmusban". És nem hogy nem matatnak a kétely félhomályában, de egyenesen üldözik, akinek kérdései vannak. Igen, a napvilágot keresik ők is. De nem az éjszakát világítják át. Hanem ehelyett hamis világosságot teremtenek. Sajátot.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.