Belegondoltál már, hogy mennyire értelmetlen azonosságba helyezni magad sok generációval ezelőtt élt ősöddel? És ebben látszólag kiválóan támogat is téged a félrevezető családnévöröklés kényszerhagyománya. Ami majd minden népnél a férfi nevét adja tovább a gyerekre, részrehúzóan igazságtalanul. Mert kényszerű módja is ez az azonosításnak, mivel a génekkel ellentétben anyád és apád neveinek betűkészletéből nem alkotható részedre értelmes, új szó - nevedként. Muszáj valamelyiket választani.
Mindezért az idők és generációk haladtával egyre inkább kihalványul a felszínen tartott családnévből a tartalom. Amennyiben bármiképp is valós jelzőként szolgált egy valamikor élt ember számára, téged már semmiképp sem jellemez, csak egy felhígult, jelentés nélküli szó. Ami pusztán beazonosít a jelenben.
Azonosulhatsz ugyan valaha élt ősöd valós, vagy képzelt mibenvalóságával, rangjával. De ehhez az esetlegesen épp "hozzád kanyarodó" névvonal pusztán apropót ad, nem pedig indokot. Mert olyan kevés biológiai nyom van már benned távoli felmenődből, hogy ugyanazzal a joggal lehetsz akár Winnetou identifikációja, ha épp azzal a töltéssel jössz ki a moziból.
Számtalan eszköz és lehetőség van itt a Földön számodra, hogy maszkokkal azonosítsd magad. Kitolva az időt, amíg csak lehetséges a bizonyos pontig.
Ahol majd találkoznod kell tényleges önmagaddal.