Milyen szép költői egyezéseket produkál a valóság. Elnézve, hogy a halmozásra hajszolt anyagi bőség miként idézi ugyanazt a lélekben, mint a természetben a termésfelesleg.
A rothadást.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.