Egészen furcsa kettősség, hogy amíg a távol-keleti vallások - miközben alaptételükben álomszerű káprázatvilágnak mondják a tapasztalati valóságot, addig a legváltozatosabb technikákat gyakorolják benne az egyre magasabb intenzitású ébrenléthez. Míg a nyugati világ az anyagvilágot egyetlen létező valóságként ismeri. És mindent elkövet, hogy belealudjon.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.