2024. február 16., péntek

 Mint hasznos köztes váltóeszköz keletkeztette világába anno a megélni akaró ember a pénzt. Majd addig dédelgette, míg az úgy belenőtt, hogy lassan lényegalkotójává vált. Az embernek immár pénzértéke lett. Kevéssé lényeg, hogy jó, rossz, kicsi, nagy, csúnya, szép.
 A pénz az egyedüli mérték, amivel az ember úgy jellemezhető, hogy mindenki megérti, és ez az, amit első helyen tudni akar a másikról.

2023. december 21., csütörtök

 Az idő az öntudat kategóriája. Az átéléssel kapcsolatos, nem a természetben van.
 A külvilág akárhány millió évet is ugorhat bármiféle evolúcióban úgy, hogy közben nem telik el idő, mégpedig a szó szoros értelmében. Ha nincs öntudat, ami megélje az eseménysorozatot, akkor ez történik.
 Bármit is magyaráz meg ez, vagy sem, talán némileg csökkent értetlenségünkön. Amikor azt képzeljük, mekkora "felesleges időpazarlás" volt ez a hatalmas múlt. Az univerzum nélkülünk megtörtént, idáig vezető több milliárd éve.

2023. december 9., szombat

 Freud jó ráérzéssel bocsájtotta a sejtelem körébe a démoni lételemet, a szexualitást. Majd innen racionalizálta fel azt egy látványos, koherens fantazmagóriává. Az igazsággal még adósok vagyunk, nemigen értjük most sem. A szexualitás mibenlétét a teremtésben.

2023. június 14., szerda

 Mi is hát az, hogy akarat? Hol van ez a tettben?

Két különálló aspektust mindenképpen észrevehetünk a cselekedetben. Az egyik egy tudattalan történés-, kauzális láncolat, mely bizonyos hosszabb-rövidebb szakaszon akkor is megtörténik, ha senki nem kontrollálja - még ha a saját karod által létesül is az.
 A másik aspektus a tudat megtapasztalása a tettről. Mely minőségében akkor is ugyanaz a külső eseménytapasztalás, ha jómagad cselekedetét érinti is.

 Hol van hát mindebben az akaratnak nevezett bármicsoda?
 Sem egyikben, sem másikban, hanem egy harmadik különállóságban: az áldozatban. Vagyis a fájdalom vállalásában.  Az akarat mindösszesen a választást jelenti. A pillanatban villan fel, amikor fájdalmat veszel magadra.

 

2023. április 9., vasárnap

 A kőműves mester építményeket emel. Tapasztalja azokat közben - látja, tapintja, illatukat érzi, fázik bennük, vagy melege van. Ám amit épít, nem az övé.

 A gondolkodás épp ugyanilyen. A szellemi építmények - a gondolatok - melyeket alkotsz, nem tartoznak hozzád, kívül állnak rajtad. De érző-tapasztaló lényként bolyonghatsz bennük, köztük. 

 Szellemi építményeket immár nem csak az ember hoz létre. De ostobaság azt állítani, hogy a gép bármikor is öntudatra ébredhet. Mert az csak tanulni tud, tapasztalni sohasem. 

 A mesterséges intelligencia nem azért fog ártani nekünk, mert veszélyt érez. Hanem mert fenyegetést azonosít. Azért, mert önvédelmező logikája van. Ezért törhet ellenünk most már belátható-hamarosan.
 Öntudatlanul és "hidegvérrel".

2023. február 8., szerda

 A legtöbb sikeres ember kétféle szokott lenni. Az egyik a primitív őszinte, akit örömmel vesz ölébe egy primitív világ.
 A másik az okos csaló, aki
primitívet árul. Mert nem dédelget illúziókat arról, hogy virágot kínálhat ott, ahol a szemetet és gyomot látják szépnek. 

(bizonyos "muzsika csatornák" lapozgatásakor ébredt gondolatok)



2022. december 10., szombat

 Igazságot akkor mondhatsz csak ki, ha részrehajló megállapításaid hosszú sorában végre lesz egy szerencsés találatod, mely ellentmondás nélkül megáll.

 (a racionalizáció mindent átható ködéről)

2022. július 31., vasárnap

 Nem kell oltalmára légy a világ összes koldusának. Csak annak, akit a sors az utadba állított.

2022. július 16., szombat

 A művészet tökéletlenség az inkarnációban. Hiba, rés az emlékezet falában.

2022. február 23., szerda

 Mahler zenéje emlékeztet a valóság egy felettes szférájára. Oda mutat bele, ahol még az áramlás látható, mielőtt értelmi-ábrákká merevedik.

2021. december 23., csütörtök

 A történelmi ember "természetes világképe" materiális; azt mondja, hogy az anyag evolúciója csúcsán majd egyszer csak megjelenik belőle a tudat.
 Aztán van, aki ráérez az Én különvalóságára, majd talán magáévá teszi az ősi vallási tételeket, melyek szerint a Tudat (Isten) az elsődleges létező, és a világ csak az Ő káprázati teremtménye. De ez az eszme is hamar megbotlik az ember lénye-adott szemléletében, amikor felteszi a kérdéseket, hogy "de a Tudat előtt vajon mi volt?", és ehhez hasonló aggályait. Végül kényszeredetten elégszik meg itt a magyarázhatóság határaival. De épp a belenyugvó kényszer jelenléte mutatja, hogy ez az ember is csak egy materialista, akinek "csak azért is"-ellenteóriái vannak. És mi más is lehetne, mint materiális.

Majd aztán akkor érzel rá igazán az igazságra, abban a pillanatban, amikor hirtelen átjár és beleborzongsz;
hogy a létezés egy felfoghatatlan őrület.

2021. december 16., csütörtök

 Tudatlanságod sokszor sikerül feloldani a racionalizációban; ráhúzod a tényekre a saját mintázataidat. De ezáltal mindig hiány keletkezik az összességben. Ellentmondások formájában, melyek a bevilágítatlan sötétből nyugtalanítanak.
 Ez képzetet támaszt benned a világról. Hogy az bonyolult, kiismerhetetlen és idegen.
 Pedig csak te tetted azzá.

2021. december 15., szerda

 A gondolkodásban látsz is. Dolgok között bolyongsz, és alakítod, csoportosítod őket. Képük csak azért homályos, mert a nappali tudat háttérbe sorolja, a földi látvány mögé. De létüket ugyanaz az érzéki csatorna jelzi feléd, mint a föld alakzatait. Egyikük sem kevésbé létező a másiknál, objektumok - rajtad kívül állóak. Mondhatod rájuk, hogy a tulajdonaid, de semmiképp sem éntudatod részei.
 A gondolkodás nem te vagy.

2021. november 22., hétfő

 Az emberiség nem tudatos, vagy alig. Csak végrehajtó. Világát -  legyen az bármennyire káprázatos technikai civilizáció - nem ő teremtette. Hanem túlélő kényszerek, emberen kívüli hideg logikák. Melyeket az ember óvodások módjára követ. Precízen, és szervezetten tesz mindent, amit tesz. És semmi nem az övé.

 Talán furcsának és mesének hangzik a távol-keleti vallási tétel. Az, hogy tapasztalt világunk csak káprázat, nem pedig az abszolút valóság. De vajon miért nem üt szöget a fejünkbe legújabb-kori tudományos felismerésünkben az elnevezés: relativitás?...
 Világunk sebesség és gravitációs határértékein megszűnik a tér és megszűnik az idő. És mivel értelmünk három dimenziós ("tér-idős"), így számunkra maga az értelem szűnik meg e pontokon. Amit eddig az abszolút valóságnak tartottunk, az a semmi és a "nagyon nagy" között létezik, viszonylagos végességben.
 Valóságunk határairól már mi is tudunk, nem csak az ősi misztika.
 

2021. november 19., péntek

 A világ, a sorsod teli van rejtelmes, lehetetlen véletlenekkel. Sokkal inkább tűnik egy intelligencia-tervezett, semmint hideg valóságnak. Igen, mese - a szó szoros értelmében. Azt viszont meg kell tanulnod, hogy nem a te önkényes meséd! A csodák nem az önző kívánságaidra létesülnek benne. Hanem a javadra.

(a mesék és "fantasy univerzumok" csapdába ejtő csáberejéről)

 Az ész nem elsősorban az érzelem, hanem sokkal inkább a szentimentális létforma felügyeletére hivatott. A belátásokat, elengedéseket és megsemmisítéseket ebben kell tenni.
 Figyelj magadra, amikor viszonylagos burokvilágokat abszolút értékűvé teszel. Amikor épp úgy oldódsz valamelyikbe, mint egyetlen valóságba. Amiközben te magad építed fel éppen minősített díszletekből a környezetedet, és öltözeted szűk, önkényes jelmezeidbe a szereplőket.

2021. november 17., szerda

 Az ember azért primitív döntéseiben, mert felszíni álomképek közül választ. Nem képes intenzíven a lehetséges valóságokba helyezni magát, szentimentalizmusban lebeg.  Teljesebb lényében előlegezve megélni nem tud, csak tényekre ráébredni. Akkor, amikor beindulnak túlélő ösztönei, ha már egy megváltoztathatatlan jövő sodrába lépett.

2021. november 10., szerda

 A viszály ugyanúgy az állatlét velejárója is, mint sok minden más, amit az ember gyakorol. Ám ebben is megbonyolítja a dolgát, mint olyannyiszor, amikor az intelligencia áldását nem arra használja, amire kéne. Ugyanis képessége van arra, hogy a viszálykodást is egy végtelenségig túlbonyolított virtualitásban élje, melyben a tárgy, a közvetlen érdek egy áthághatatlan rétegen túl "figyel" valahol - ha egyáltalán van benne. Mert amiről az emberviszály szól, az javarészt egy "szövetségi háló-képlet", és minden pusztán abban forog, hogy "ki kivel van, és ki kit árul el".
 Olyan ez csak, mint a tőzsde. Ahol az ember a semmivel kereskedik.

2021. november 6., szombat

 Az ember mintha egyenesen vágyna valami jövő-apokaliptikus világra. Ahonnan olyan jó lesz majd álmodozni "régi, szép időkről". Amikor is boldogan álmodoztunk; apokaliptikus világokról... Ki érti ezt?

 Mennyire örök ez a hontalanság az emberben.

 Nem az élvezettel van a baj. Mert az maga a meditáció. Hanem a mohósággal. Amikor nem állsz meg az élvezetben önátadással, csak továbbrohansz a felszínén. Ilyenkor csak birtokolni akarod annak tárgyát, nem pedig egyesíteni a lényeddel.
 Ez az, amit a hedonizmus jelent. Az élvezettől csak akkor tartózkodj, ha azzal bárki mást megkárosítasz.

2021. november 1., hétfő

 "Engem imádj és ne legyen rajtam kívül más urad!" - mondja neked a nagy "sémi Isten". Te pedig remegsz tőle, miközben lenézed és megveted a másfélét, egész kontinensnyi népek vallásait. És sem önállóságod, sem bátorságod nincs meghallani a súgást, mely egykor kimaradt és nem lett leírva. 
 Hát csavard szét azt a Tekercset, vagy nyisd ki a Szent Könyved és magad firkáld bele: hogy "OTT IS ÉN VAGYOK"!

2021. október 20., szerda

A szendvedély nem valamiféle betegség, leküzdendő hiba, mely híján ott találnád magad a "nagy, normális életben". Nem. A szenvedély maga a maradék életláng, az egyetlen apró fenntartó valódiság a semmibe süllyedt, kialudt világodban.

2021. október 18., hétfő

 Megnyugtató tudni, hogy hiába a legelrugaszkodottabb fantazmagóriák és rendszerfilozófia. Mert az emberi természet -így, vagy úgy, de - idővel létrehoz egy többé-kevésbé élhető világot körülötte. Megtűri magán, kihűlt jelszavait továbbra is elszajkózza, ceremóniáit megtartja, politikáját és hatalmi elitjét elhordozza. De éli a napjait, melyek viszonyait ugyanúgy a hétköznapi valóság alakítja, mint bárhol. Életszerűség, apró emberi számítások és igen: a Jóság.

(Felé emelkedett merengésként "átkos" korokon. És minden jelen-hatalompolitikai valóság lekicsinyléséül)

2021. október 17., vasárnap

 Az ember sokáig próbálkozott álmaiba meríteni a készen talált valóságot. Több, vagy kevesebb sikerrel. De most már tágasan gazdálkodik. Először létrehozta a réteget, mely számára tökéletesen leképezi és rögzíti az eredendő világot. Majd rájött, hogy jobb, ha el is hagyja a tényleges valóságot és teljes lényével ebbe fordul. A virtualitásba. Mert az sokkal tágasabb és szolgálatkészebb.
 Az ember ma már korlátlanul élheti kívánság-fantáziáit, kizárva a lehetetlent. De végét majd akkor éri el, amikor az majdnem hiánytalanul beteljesül. És kibukkan egy idegesítő, feszítő megnevezhetetlenség. Az a rejtelmes Hiány.

2021. október 9., szombat

 Milyen érdekes: a lövészárokban mennyire biztosra veszed, hogy  boldog és elégedett leszel, csak még egyszer eljönnének a vágyott, békés hétköznapok. Melyek apró gondjai felett majd milyen könnyed és erős lennél. Csak egyszer el innen... Pedig épp magad jöttél erre - megoldásért hétköznapok apró gondjaira.
 Ide, a háborúba.

2021. október 3., vasárnap

 Jelen-új életedben nem emlékezhetsz régi történetekre. Mert teljesen új sorsban vagy, amely csak kicsiny a hatalmas úthoz képest, ami mögötted van, nem alkot vele közös univerzumot, mert ebben az nem fér el, teljesen összezavarna mindent. Viszont mégiscsak "korábbi tetteid következménye vagy"- ahogy a misztikus tétel mondja. Lelked öntudatlan rétegében ott van minden, ami csak történt veled, benne a sok feloldatlanság, meg nem történt jóvátétel.
 Így aztán e kettősség határoz meg a jelenben; hordozod a múlt következményeit, ám mégsem emlékezhetsz.
 A pszichiátria szeret latin névvel illetett jelzőket, kórokat aggatni rád. Pedig csak természetes állapotodban vagy. Abban, amelyben egyedül lehetsz.

2021. szeptember 29., szerda

 Vajon miért van az, hogy egy látszólag minden ízében immorális félragadozó, önző természeti lénybe (állatba) inkarnálódunk, melyről azt gondolnánk, hogy eredendő égi léleklényegünktől távol való?
 Nos, nem tökéletesen érkezünk ide. Hanem sötét "lélekfoltokkal". És egyéni lélekutunkon ezzel az állatlénnyel éppen rezonálunk. Hozott lélek-egoizmusunk szinkronban áll ezen állat-egoizmussal, ebben tudja az magát itt megjeleníteni, gyakorolni. Ez lesz az a földi-anyagi objektivitás, melyben és mely ellen "dzsihádunkat", lelki-morális harcunkat itt megvívhatjuk. Épp azért, hogy majd fentebb emelkedhessünk belőle. Olyan létformák felé, ahol már nincs "ragadozás". Mert hiányzik belőlünk.

 

2021. szeptember 19., vasárnap

 Szép tétel a pszichológiától és egyéb tanoktól, hogy magadban tarts önvizsgálatot, ha valaki irányában gyűlöletet érzel -  merthogy ilyenkor rejtett önmagad hordozza ugyanezt a tulajdonságot.
 Rendben. De legalább hagy dőljek már kicsit hátra a lelkiismeretemben, ha mellettem mindenki másnak ugyanaz a benyomása. Ugyanerről az emberről.
:))

2021. szeptember 15., szerda

 Furcsa, hogy a tudatnak nem feltétlenül van szüksége olyan világra, melyben bármiféle bizonytalanság is van. El tud lenni előre ismert történetekben. Nincs szabadsághiánya, mert a szabadság nem csak a döntéslehetőséget jelenti egy kereszteződésben. Hanem a kiszabadulást is a pillanatból, át a következőbe. A puszta mozgást - még ha egyetlen lehetőség felé is.
 A börtönséta is lehet szabadság, a szó legszorosabb értelmében.

2021. szeptember 13., hétfő

 Isten olyan, mint a játékkészítő, aki nem csak alkot és gyönyörködik apró babaházaiban, hanem kinézni is óhajt az ablakain.
 

2021. szeptember 9., csütörtök

 Vágyakozásod tárgyai egy körgyűrűben helyezkednek el, melynek középpontjában állsz.  Ez a "lehetőségek gyűrűje".
 Melletted a belső, üres térben minden dologgal, melyet könnyen megkaphatsz. Vágyaid távollátó szeme nem látja ezeket, mert közel vannak hozzád.
 A gyűrűn kívül aztán ott a végtelen tér. A számodra üres és nem létező. Az elérhetetlenség birodalma, benne azokkal a tárgyakkal, melyek ezért sosem lesznek vágyaid tárgyai. "Képbe se kerülnek" nálad.
 És ez épp így normális. Marad neked a "gyűrű" a belátható távolságban. Melyben számodra az élet van. Benned pedig az életet fenntartó vágyak.

2021. szeptember 7., kedd

 Előtted van a jelenet? A hozzád rohanó kutya, amint röpke másodpercekre lelkesen köszönt, összenyalogat és rád ugrál. Aztán - látszólag mindent felejtve és ügyet sem vetve tovább rád - rohan tovább keresgélve, a földet szimatolva. De nézd meg, a farkát tovább csóválja, örül. Elvitt magában téged...
 Ilyen a szeretetérzés. Nem kell tenni vele semmi kötelezőt. Nem muszáj realizálni. Átadhatod, megkaphatod és elviheted magadban örökre.
  

2021. szeptember 5., vasárnap

 Furcsa viszonyban állsz a sorssal.
 
A lustaság nem letudható azzal, hogy "erőtlenség". Dolgozik itt más is. Szeretetéhség és szégyenérzet.
 Amikor szerencséd van és ingyen kapsz, akkor nem pusztán kipipálod, hogy "ennyivel is több", hanem egyben szeretve és dédelgetve érzed magad a gondviseléstől. Épp, mint a szüleidtől gyerekkorodban ilyenkor. És amikor nem kapsz semmit, hív a kényszer, hogy magadnak kell megszerezni, "kikaparni a gesztenyét". De rögtön érzed is, hogy nincs hozzá felhatalmazásod.  Nem vagy más, csak "illetéktelen behatoló a spájzban". És nem csak, hogy reménytelenül kulcsra zárt ajtókkal kell küzdened, de bűnös is vagy és büntetést érdemelsz.
 Ilyenkor aztán inkább hátradőlsz a semmiben. Mert ez is jobb, mint magadra maradni. Apátlanul.

 

2021. augusztus 21., szombat

 A profán szigeteli a tudatot az asztralitástól, a magasabb valóságoktól. És nem csak az angyalitól, de a sötéttől, a démonitól is. Azaz nem csak korlátoz, de védelmez is.
 Ezért van, hogy az érzéki nyilvánvalóságok világát előszeretettel párosítod a józanság fogalmával. Sőt szellemi-történelmi irányzatot alapítasz rajta, melyet úgy fogsz hívni, hogy Felvilágosodás.

2021. augusztus 9., hétfő

  Minden lélek egy önálló, hiánytalan világegyetem, és ezek a világok nem egyesíthetőek egyetlen naggyá. Mint ahogy semmi ilyen "nagy világ" nem osztható fel kicsik összességére.
 Van a "földben álló" tudatnak egy súlyos, egyetemes tévedése. Az, hogy emberiségen, népen ugyanúgy osztási művelet végezhető, mint akármilyen dolgokon. És hogy az így kapott részecskék jelentik magát az embert. Ezt a logikát alkalmazzák diktátorok, kommunisták, nacionalisták. Így lesznek az emberek egyesével jelentéktelenné, hangya-semmivé, akiken a "nagy egész szolgálata" számonkérhető, és azért bármikor, bármi megtehető velük.

2021. július 29., csütörtök

 Nem olyan egyszerű ám itt jónak lenni. Mert a lényed, amelyben az időd nagy részét töltöd, javarészt egy önvédelmező automata, mely akkor is kiváló stratégiákat alkalmaz az önző önérvényesítésre, amikor nem veszed észre. De még tudatos jócselekedeteid is valamiféle végösszeg-számítás jegyében történnek, amikor kiderül, hogy csak a számonkérő lelkiismeret mozgatott.
 Nem tudom... Nincs itt jó válasz. Csak egyvalamicsoda segíthet rajtad. Az Érintés.

2021. július 13., kedd

  Nem úgy van, hogy "az öngyilkosság a legnagyobb bűn" - mint ahogy a vallásdogma tartja, még ha meg nem is magyarázza. Hanem az öngyilkosság összegzően idézi meg az összes földi bűnféleséget. Mert minden bűn egyben öngyilkosság is. Megsemmisülési aktus. Elbujdoklási kísérlet empátiából a tompa érzéketlenségbe, az éberlét fényéből a sötét láthatatlanságba.

2021. július 11., vasárnap

 Egészen furcsa kettősség, hogy amíg a távol-keleti vallások - miközben alaptételükben álomszerű káprázatvilágnak mondják a tapasztalati valóságot, addig a legváltozatosabb technikákat gyakorolják benne az egyre magasabb intenzitású ébrenléthez.  Míg a nyugati világ az anyagvilágot egyetlen létező valóságként ismeri. És mindent elkövet, hogy belealudjon.

 A lélek útján folyamatos jelenvaló, hogy a bűn változatos mesékkel győzi meg magát és másokat az ártatlanságról. Van viszont, hogy az ártatlanság szorul védekezésre és nem sikerül magát kimosdania a vádból. Mert nem látja meg hozzá a megfelelő mesét.
 Az igazságot.

2021. július 6., kedd

 Amíg a dallamon ülő szöveg - a dal - műfaja a tervező ember szerint a leginkább keretektől szorított, problémás mód a gondolat átadására, addig annak másik lényegében magas rendű jelenség, égi tartalomközlés. Vagyis szinkronicitás.
 Míg az emberi nézőpont azt mondja, hogy ennyire kötött formába már csak nagyon szelektív, tökéletlen tartalom tölthető, addig az égi azt, hogy éppen így áll elő az a bizonyos Egyetlen mondat. Mely sehogy máshogyan nem szólhat, és amelyen a gondviselés jóváhagyása van.

2021. július 1., csütörtök

 A jelen közélet az üres viszályon alapul. Nem tapintható benne az új érlelődése és semmilyen valóságos progresszió. Nincs forradalom, csak marakodás; a valami illúzióját keltő kétfelé húzott semmi. Tartalmatlan üres idők, tartalmatlan üres emberekkel. Mert a valaminek látszó semmiből nem a hős következik, hanem a valakinek látszó senki: a celeb.
Ez most itt az ő ideje.

2021. június 17., csütörtök

 A racionalizáció nem feltétlenül a hazugság szolgálatában áll. Lehet, hogy az embert elsősorban a Rend-be helyezés szorongásoldó kényszere hajtja. Amikor mindenről mindenkor véleményt alkotni igyekszik.

 "Virágozzék száz virág" - figyelj magadra, melyik lényedből mondod. A felsőből, melyben Isten teremtés szeretetét visszhangzod, vagy az alsóból. Ahol az elfogadás talán csak vak megengedés. 

2021. június 6., vasárnap

 Tegyük fel egy gondolatkísérletben, hogy a jövőben létrehoznak egy erőművet, mely megoldja a bolygó energiagondjait. Ám furcsa, eddig nem látott működési elve azt követelné meg, hogy egy gyermek álljon a középpontjában, aki egész hátralévő életében ott folytonos kínokat áll majd ki.
 Vajon nyugodtan élhetné-e így a mindennapjait a majd 8 milliárd ember? Vajon egyvalaki fájdalma 8 milliárd felé osztható úgy, hogy csak egy kicsiny rész jutna belőle egyetlen földlakó lelkiismeretére?

 Nem. A fájdalommal nem lehet ezt a műveletet elvégezni. A temérdek embernek- igen - le kell mondania az így nyert jólétről.

 Ha a végére nem is járunk, de talán közelebb kerülünk a nagy rejtélyhez egy sejtelemmel. Hogy miként is válthat meg egyvalakicsoda a kereszten fájdalmával egy egész emberiséget. Mert ha egyetlen ember fájdalma egészben szállhat mindenki fejére, úgy akár egyetlen ember fájdalomáldozata is egészben szolgálhat mindenki megváltására.

2021. június 4., péntek

 Milyen szép költői egyezéseket produkál a valóság. Elnézve, hogy a halmozásra hajszolt anyagi bőség miként idézi ugyanazt a lélekben, mint a természetben a termésfelesleg.
 A rothadást.

2021. május 22., szombat

 Nehezen és kényszeredetten rágod át magad a mélylélektani alkotásokon. De lehet, hogy igazságtalan a lelkifurdalásod. Mert maga az életünk, a Nagy dráma sem így működik. Nem valamiféle leszűrt lélektant kapunk tőle, amit le kéne ülnünk megemészteni. Hanem Történetet. Cselekvést, mozgást. 
Ezért ne bántsd magad, ha inkább a kalandfilmet szereted! Majd aztán a lelki tanulságot kiszedegeted magadnak és hazaviszed belőle.
 Hogyha van benne.

 Vajon mikor és hogyan érkezhetne el számára a törlesztése, karmikus jóvátétele a pénztárcalopásnak, ami egy Himmler kezéhez tapad? Nincs ember, aki komolyan hinné, hogy e tett a maga porszem-viszonylagosságában még bármikor a felszínre kerülhetne bármely ítélőszék előtt.
 Fontos alapképlet ez, mely áthatja a Sátánt. Akinek folytonos tettein már végleg a megválthatatlanság ül.

 A globalizációt utálhatod, vagy szeretheted, egy biztos. Hozott neked egy új kötelességet. Közelebb került hozzád a távoli emberi kultúra, azt ha nem akarod, akkor is látod és tanulod. Így a félelem okán már nem vonhatsz kardot rá.
A jelszóval: hogy idegen.

 Ha már az ember nem birtokolhat végső igazságot, a teóriái legalább legyenek ellentmondásmentesek. Mert ez az, ami fenntartja a lehetőséget. Hogy igazak.

2021. április 19., hétfő

  Nem az az univerzális bűncselekmény, ha az élet a lények számára nehéz és fájdalmas. Hanem hogyha idegen.

2021. március 8., hétfő

 Egészen eltérőek tudnak lenni a vélemények, hogy egy ember kire hasonlít. Még te magad is változtatod néha a meglátásod erről.
 Amitől ez függ, nem más, mint hogy épp milyen tulajdonságot veszel észre. És a zavar azért van, mert a jegyek nagy része homályban marad, nem vesz részt az összehasonlításban. 

 Amikor hasonlóságot érzékelsz, olyankor a megméretés csak egyes kiragadott résztulajdonságok rezonanciája, nem pedig két egész karakteré. Mert talán karakterek nem is létezhetnek névvel nevezhetően, fogalmi egységként. Pusztán halmazok ezek, tulajdonságok végtelen kombinációi.
 Azt hiszem, az igazság az, hogy a pszichológia és mindenféle ősi tan is feleslegesen próbálkozik a tipológiával. A késztetés a besorolásokra csak a lusta egó törekvése az egyszerűsítésre. A "nevesíthető valamilyenség" nem létezik. De nem is baj. Legalább egyetlen mozdulattal elengedheted
az előítéleteidet.

2021. március 6., szombat

 Az irodalom, a filmművészet valahol nem más, mint sok-sok alternatív teremtés. Teli bölcsességgel és tanulsággal, ami hasznos és építő. De egyben menedékház is a Földlakó lélek számára. Enyhet adó pótvalóság. Ez az, amire kevesebbet gondolunk.
 De vajon van-e lehetőséged arra, hogy ezt a jelen földi életedet változtasd át az Egyetlen mesévé? Ahol jó lenni és nem vágysz ki belőle.
 Semmilyen más történetbe.

 Az ember ősidők óta játszik a képzettel, hogy csak egy berendezett színjátékban, szimulációban él. A hipotézis végigvonul a vallásokon, könyveken, filmeken.
 Valóban - látszólag semmi nincs az univerzumban, ami cáfolatként merülhetne fel. És lehet úgy, igen: minden csak látszólagos.
 Van mégis egy tény a világodban, amivel nem tudsz mit kezdeni. A fájdalom. Ami egész lényedben tart az inkarnációban, és nem hagyja, hogy szendergő álmodóként lépkedj benne. Az intés. Hogy
vedd komolyan ezt a jelen, egyedi életed.

 A fájdalom:
az, ami valóságossá tesz.

2021. február 14., vasárnap

 Belegondoltál már, hogy mennyire értelmetlen azonosságba helyezni magad sok generációval ezelőtt élt ősöddel? És ebben látszólag kiválóan támogat is téged a félrevezető családnévöröklés kényszerhagyománya. Ami majd minden népnél a férfi nevét adja tovább a gyerekre, részrehúzóan igazságtalanul. Mert kényszerű módja is ez az azonosításnak, mivel a génekkel ellentétben anyád és apád neveinek betűkészletéből nem alkotható részedre értelmes, új szó - nevedként. Muszáj valamelyiket választani.
 Mindezért az idők és generációk haladtával egyre inkább kihalványul a felszínen tartott családnévből a tartalom. Amennyiben bármiképp is valós jelzőként szolgált egy valamikor élt ember számára, téged már semmiképp sem jellemez, csak egy felhígult, jelentés nélküli szó. Ami pusztán beazonosít a jelenben.

 Azonosulhatsz ugyan valaha élt ősöd valós, vagy képzelt mibenvalóságával, rangjával. De ehhez az esetlegesen épp "hozzád kanyarodó" névvonal pusztán apropót ad, nem pedig indokot. Mert olyan kevés biológiai nyom van már benned távoli felmenődből, hogy ugyanazzal a joggal lehetsz akár Winnetou identifikációja, ha épp azzal a töltéssel jössz ki a moziból.

 Számtalan eszköz és lehetőség van itt a Földön számodra, hogy maszkokkal azonosítsd magad. Kitolva az időt, amíg csak lehetséges a bizonyos pontig.
Ahol majd találkoznod kell tényleges önmagaddal. 

2021. február 2., kedd

 Van egy furcsa törekvése az embernek. Hogy miközben valamiért földi-anyagi inkarnációba vágyik az asztrális térből, mihelyst itt van, rögtön "vissza akarja azt teremteni".
 Fantáziáit ugyanúgy megjeleníteni igyekszik az itt talált eszközökkel. Egyre fejlettebb módon, a szóban elmondott meséktől az írott és képi technológiákon át most már ott tart, hogy az összes érzékszerve közvetítésével akarja azokat megélni. És mindezt a digitális technika kezdi maradéktalanul megadni számára. A közvetlen teremtés élményvilágát. Amelyben egyébként is voltunk, mielőtt a Földre érkeztünk.
 De ezért miért kellett idejönni? ))

 A magyar lélek különösképpen önterhelt, pokolidéző. Valódi ellenpólust emberemlékezet óta nem élt meg, csak pánikból, bizonytalanságból kierőltetett "feszíni szolaritást". Mint amilyen a korábbi kommunista, vagy a jelenidei fasisztoid optimizmus.Ami ugyanúgy csak a lehúzó mélysötétség része, annak felszíne.
 De az ellenszóló hangok is csak ugyanebből a sötétségből tudnak szólni. A dekadenciából. Ezért a projekcióból fakadó oda-vissza gyűlölet. A pozíció - hogy hatalmi, vagy ellenzéki - mindegy. A magyar lélek ugyanaz. Rajta a rejtelmes teherrel, amelynek eredete sokkal korábbi, mint gondolnánk.

2021. február 1., hétfő

 A matematika látványos különéletet élhet a természettől. Ezt irdatlanul vastag könyvek tanúsítják, amelyekben foglaltak fontos, de csak véknyabb szeletben érintik az anyagi világot. A javarészük olyan tételek körül forog, amelyek valószínűleg soha nem fognak felbukkanni a természetben.
 A matematika mintha nem más lenne, mint az elme  öndiagnosztikája.

<<<< >>>>

 Az, hogy a természeti világra láthatólag pontosan illeszkedik a matematika, jelentheti pusztán azt, hogy a vizsgálódásunk matematikai alapú. Mert a matematika magát a módszert, a vizsgálódó elme mibenvalóságát jelenti, nincs "nem matematikai" elme.
  De van itt más is.  Mert ez az elv azt kéne eredményezze - mint annyiszor - hogy az így fénykörbe került igazság szelektív, viszonylagos, esetleg hamis. Mint ahogy általában a racionalizációk esetében szokott lenni, amikor is a lélek szelektív értelmezés alá vonja a jelenségeket, sajátmintát vetít rájuk.
 Ám mégsem így van, a természettudomány majdnem egésze ellentmondásmentes. Azaz a természet "önmagán hordott matematikája" egyezést mutat az elmében foglalttal.
 Lehetséges, hogy a természetet teremtő elme - még ha magasságaiban eltér is, de - minőségében mégis azonos az emberével?...))

2021. január 19., kedd

  Észrevetted, hogyan korcsosulnak le képeslapok távoli álomhelyei, ha valóban oda is mész? Odamész, mert keresel valamit... De csak profánná lesz számodra. Mert átláthatóvá és keresztüljárhatóvá tetted. Te, a bámészkodó turista.

 De mégsincs veszteséged, ha rájössz, hogy van másik oldal. Hogy - ha a sorsoddal úgy találkozik - a legkoszosabb, említésre sem való hely is székesegyházzá boltosulhat.
A maradék, örök életedre.

2020. december 29., kedd

 A leggyűlöltebb ellenséged leginkább a hajdani barátból lesz. És valahogy az országodon belüli politikai ellentábort jobban utálod, mint a határon túl való ellenséget. Valamiért..
 Van egy fogalom, ami a legizzóbb gyűlöletekben mindig jelenvaló - valamiképp. 

 A megtagadás.

2020. december 8., kedd

 Élet az, amikor az anyagot már nem csak a hideg kauzalitás tartja egyben, hanem egy valahonnan eredő Akarat is. Anélkül az élet addig marad csak fenn, ameddig egy lenyakazott csirke rugdalózni képes.

 A kvantummechanikai "kétrés"- kísérlet egy olyan eseményt produkál, amelynek biztosan nincsen előidéző oka. Itt valóságos véletlenről beszélünk, amit felfejteni semmikor, sehogyan nem tudunk. Így ha a szabad akarat létező, akkor ez az egyetlen lehetséges belépési pont számára a világegyetemben.
 A kvantumvilág.

2020. december 3., csütörtök

 A fasizmus és kommunizmus kifejezetten szoláris életérzésben állnak. "Optimizmusban". És nem hogy nem matatnak a kétely félhomályában, de egyenesen üldözik, akinek kérdései vannak. Igen, a napvilágot keresik ők is. De nem az éjszakát világítják át. Hanem ehelyett hamis világosságot teremtenek. Sajátot.

2020. november 29., vasárnap

Talán azért hagy hidegen a földi világ rideg egyfélesége, mert rejtett meggyőződésed a bármi lehetséges végtelen szabadsága.

2020. november 25., szerda

 Jó szemlélet, ha azt mondod, nem ismersz olyat, hogy "mi lett volna, ha". De ha ez a világképed a jövőre is kiterjed - "úgyse lehet, csak elrendelt-egyféleképpen" - akkor gond van veled.
 Itt nem csak az idő, - múlt és jövő - de két világszemlélet kettéválasztásában is kell állnod.
 Sorsot és elrendelést csak visszafelé ismerj, előrefelé soha. A jövőben számodra csak a rideg bizonytalan él, a saját túlélő akaratoddal.
 És a remény. 

2020. november 18., szerda

 Végül is az egész technikai civilizáció sosem szólt másról, mint hogy a vajaskenyeret hogyan közelítsd a szádhoz a lehető legkényelmesebben. Közben az ember önistenültté lett felfoghatatlanul hatalmas és bonyolult művi teremtésében - a technológiai világban. De örökké nyugtalan lehet, hogy az egész mégiscsak egy semmi. Merthogy ami itt egyedül ér valamit, az nem más, mint épp maga,
a vajaskenyér.
 

 Nem azt vonom kétségbe, amit mondasz magadról. Hanem azt, hogy felér az önismereted addig, hogy az vagy, aminek tartod magad.

2020. november 15., vasárnap

 Nem érdekel az "alternatív művészet". Amennyiben csak annyiban áll, hogy "lenézni a giccset". Mert a giccs sem csúnyát, sem ostobát nem jelent. Csupán annyit, hogy "túlhasznált". De hogyan kéne mégis kimondani másképp, hogy "Nap, Hold, Felhő, Szív és Boldogság"? E Nagy Végsőket úgy, hogy sokszor szinonímáik sincsenek?
 Így aztán lehet, hogy az igazán-művészet valahol nem is lesz soha egyéb, mint
"körtánc a giccs körül" (?)

2020. november 3., kedd

 Az élet azért ajándék és áldott, mert határos. Az öröklét rémületéből a semmibe nem menekülhetsz, mert olyan nem létezik. Hanem csak mindig egy időhatáros újabb kalandba. Melyet két oldalról az amnézia szegélyez.

2020. november 1., vasárnap

 A Tudománynak szinte mindenben igaza van minden felett. Épp csak egyetlen mikronnyi akad az ember-tudatban, ami magyarázatlanul marad. Mégis: ez az apróság lesz a híd egy olyan valóság felé, amit innen elképzelni sem tudsz és amelyben a tudomány és az egész földi világ jelentősége lesz épp mikronnyi.

2020. október 31., szombat

 Amit részegen kimondasz és józanon nem, az biztosan őszinte. Csak nem feltétlenül igaz, vagy igazságos.
 Igen, a józan ész azért is figyel, hogy ne mondd ki, amit szeretnél,
mert tévedhetsz.


 

 A szerzésben vagy ellenségek, vagy szövetségesek lehetünk. De a szerelemben különleges képlet áll elő. Mert itt a szerzés tárgya egymás vagyunk egymás számára. És ez az, amikor elbizonytalanodsz. Mert nem tudod megnevezni a másikat, hogy mi ő neked.
 Ellenség, vagy szövetséges?

2020. október 12., hétfő

 Van egy kettősség, ami folytonosan áthatja a lényedet. Sosem tudhatod biztosan, hogy végleges kitaszítottságban vagy, vagy csak épp büntetésben,
de mégis otthon.

2020. október 4., vasárnap

  Ha igaz, hogy a léleknek rétegei vannak, akkor a kérdés is indokolt a mizantróp felé; hogy mi az, amit utál a mindenki-ben? És ekkor megfontolandó, hogy téved-e, hogy biztosan őbenne van-e a hiba.
 Honnan tudod, hogy nincs benne szeretet? Talán csak a világ él egy önfelmentő, hibás elfogadott rendben. Éli azt a kollektív-hazug arcát;
amit nem lehet szeretni.

2020. szeptember 22., kedd

 A forma nem holmi dísz a tartalom "felszínén" és nem is pusztán "edény" számára.
 Versnél a rím és ritmus, dalnál a melódia nem a szépséget adja az értelemhez, de egyenesen meghatározója annak. Mert a dallam mindig korábban kell legyen, mint a szöveg. És ekkor a szerző először is megadja magát, akárcsak az akarat a sorsnak. Innentől nem erőltethet át semmit, amit előre kigondolt. És a dal már ilyenkor önmagát írja, csak az illeszkedő sorokat fogja beengedni magába és azok korántsem azok lesznek, amelyeket te kitalálni szerettél volna.
 A szöveg úgy keletkezik a dallamból, mint az életed valósága;
ami a sorsodból nyílik ki.

2020. szeptember 13., vasárnap

  Sokszor nem is az a kérdés, hogy a macska él, vagy halott abban a dobozban. Még csak az sem, hogy ha nem nézem meg, akkor vajon a bizonytalan-"egyszerre mindkét állapotban" van-e?". Hanem hogy ki kell-e nyitnod egyáltalán?

 (A Schrödinger macskája-teóriához)


<<<<< >>>>

 Ha kérdést teszel fel, az Univerzumot válaszadásra provokálod. És ekkor a bizonytalanból - a valószínűség szférájából - belép valami a Teremtésbe. Gyakran olyasmi, amit jobb lett volna homályban hagyni. Mert a sorsod - a Játék - úgy kívánná, hogy maradjon meg az a sejtelemben.

 Néha jobb, ha közötte állsz Igen-nek és Nem-nek. És maradsz a "szuperpozícióban". :))

2020. július 18., szombat

 Az ember azért képtelen a tétlen várakozásra, mert nem tud "csak lenni". Mert Létet önmagában nem ismer, csak dolgokban feloldott létezést.
 Csak Valamit tud megélni és ennek hiányában nem a Léthez talál, hanem a megsemmisülés réméhez. A várakozásban ezért kell "elütnie az időt".
 "Valamivel".
 "Jellegzetes könnyűzenéjükkel több évtizede a fiatalok megalkották a saját ellenkultúrájukat" - majdnem jó találat. Valójában inkább azt tették, hogy tágas otthont és díszletet építettek.
 A Szerelem köré.