Mint hasznos köztes váltóeszközt keletkeztette világába anno a megélni akaró ember a pénzt. Majd addig dédelgette, míg az úgy belenőtt, hogy lassan lényegalkotójává vált. Az embernek immár pénzértéke lett. Kevéssé lényeg, hogy jó, rossz, kicsi, nagy, csúnya, szép.
A pénz az egyedüli mérték, amivel az ember úgy jellemezhető, hogy mindenki megérti, és ez az, amit első helyen tudni akar a másikról.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.