A forma nem holmi dísz a tartalom "felszínén" és nem is pusztán "edény" számára.
Versnél a rím és ritmus, dalnál a melódia nem a szépséget adja az értelemhez, de egyenesen meghatározója annak. Mert a dallam mindig korábban kell legyen, mint a szöveg. És ekkor a szerző először is megadja magát, akárcsak az akarat a sorsnak. Innentől nem erőltethet át semmit, amit előre kigondolt. És a dal már ilyenkor önmagát írja, csak az illeszkedő sorokat fogja beengedni magába és azok korántsem azok lesznek, amelyeket te kitalálni szerettél volna.
A szöveg úgy keletkezik a dallamból, mint az életed valósága;
ami a sorsodból nyílik ki.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.