Ha igaz, hogy a léleknek rétegei vannak, akkor a kérdés is indokolt a mizantróp felé; hogy mi az, amit utál a mindenki-ben? És ekkor megfontolandó, hogy téved-e, hogy biztosan őbenne van-e a hiba.
Honnan tudod, hogy nincs benne szeretet? Talán csak a világ él egy önfelmentő, hibás elfogadott rendben. Éli azt a kollektív-hazug arcát;
amit nem lehet szeretni.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.