Amíg a dallamon ülő szöveg - a dal - műfaja a tervező ember szerint a leginkább keretektől szorított, problémás mód a gondolat átadására, addig annak másik lényegében magas rendű jelenség, égi tartalomközlés. Vagyis szinkronicitás.
Míg az emberi nézőpont azt mondja, hogy ennyire kötött formába már csak nagyon szelektív, tökéletlen tartalom tölthető, addig az égi azt, hogy éppen így áll elő az a bizonyos Egyetlen mondat. Mely sehogy máshogyan nem szólhat, és amelyen a gondviselés jóváhagyása van.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.