Előtted van a jelenet? A hozzád rohanó kutya, amint röpke másodpercekre lelkesen köszönt, összenyalogat és rád ugrál. Aztán - látszólag mindent felejtve és ügyet sem vetve tovább rád - rohan tovább keresgélve, a földet szimatolva. De nézd meg, a farkát tovább csóválja, örül. Elvitt magában téged...
Ilyen a szeretetérzés. Nem kell tenni vele semmi kötelezőt. Nem muszáj realizálni. Átadhatod, megkaphatod és elviheted magadban örökre.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.