Vajon miért van az, hogy egy látszólag minden ízében immorális félragadozó, önző természeti lénybe (állatba) inkarnálódunk, melyről azt gondolnánk, hogy eredendő égi léleklényegünktől távol való?
Nos, nem tökéletesen érkezünk ide. Hanem sötét "lélekfoltokkal". És egyéni lélekutunkon ezzel az állatlénnyel éppen rezonálunk. Hozott lélek-egoizmusunk szinkronban áll ezen állat-egoizmussal, ebben tudja az magát itt megjeleníteni, gyakorolni. Ez lesz az a földi-anyagi objektivitás, melyben és mely ellen "dzsihádunkat", lelki-morális harcunkat itt megvívhatjuk. Épp azért, hogy majd fentebb emelkedhessünk belőle. Olyan létformák felé, ahol már nincs "ragadozás". Mert hiányzik belőlünk.