Jelen-új életedben nem emlékezhetsz régi történetekre. Mert teljesen új sorsban vagy, amely csak kicsiny a hatalmas úthoz képest, ami mögötted van, nem alkot vele közös univerzumot, mert ebben az nem fér el, teljesen összezavarna mindent. Viszont mégiscsak "korábbi tetteid következménye vagy"- ahogy a misztikus tétel mondja. Lelked öntudatlan rétegében ott van minden, ami csak történt veled, benne a sok feloldatlanság, meg nem történt jóvátétel.
Így aztán e kettősség határoz meg a jelenben; hordozod a múlt következményeit, ám mégsem emlékezhetsz.
A pszichiátria szeret latin névvel illetett jelzőket, kórokat aggatni rád. Pedig csak természetes állapotodban vagy. Abban, amelyben egyedül lehetsz.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.