A szendvedély nem valamiféle betegség, leküzdendő hiba, mely híján ott találnád magad a "nagy, normális életben". Nem. A szenvedély maga a maradék életláng, az egyetlen apró fenntartó valódiság a semmibe süllyedt, kialudt világodban.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.