Az ember sokáig próbálkozott álmaiba meríteni a készen talált valóságot. Több, vagy kevesebb sikerrel. De most már tágasan gazdálkodik. Először létrehozta a réteget, mely számára tökéletesen leképezi és rögzíti az eredendő világot. Majd rájött, hogy jobb, ha el is hagyja a tényleges valóságot és teljes lényével ebbe fordul. A virtualitásba. Mert az sokkal tágasabb és szolgálatkészebb.
Az ember ma már korlátlanul élheti kívánság-fantáziáit, kizárva a lehetetlent. De végét majd akkor éri el, amikor az majdnem hiánytalanul beteljesül. És kibukkan egy idegesítő, feszítő megnevezhetetlenség. Az a rejtelmes Hiány.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.