A viszály ugyanúgy az állatlét velejárója is, mint sok minden más, amit az ember gyakorol. Ám ebben is megbonyolítja a dolgát, mint olyannyiszor, amikor az intelligencia áldását nem arra használja, amire kéne. Ugyanis képessége van arra, hogy a viszálykodást is egy végtelenségig túlbonyolított virtualitásban élje, melyben a tárgy, a közvetlen érdek egy áthághatatlan rétegen túl "figyel" valahol - ha egyáltalán van benne. Mert amiről az emberviszály szól, az javarészt egy "szövetségi háló-képlet", és minden pusztán abban forog, hogy "ki kivel van, és ki kit árul el".
Olyan ez csak, mint a tőzsde. Ahol az ember a semmivel kereskedik.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.