Az ember azért primitív döntéseiben, mert felszíni álomképek közül választ. Nem képes intenzíven a lehetséges valóságokba helyezni magát, szentimentalizmusban lebeg. Teljesebb lényében előlegezve megélni nem tud, csak tényekre ráébredni. Akkor, amikor beindulnak túlélő ösztönei, ha már egy megváltoztathatatlan jövő sodrába lépett.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.