Az idő az öntudat kategóriája. Az átéléssel kapcsolatos, nem a természetben van.
A külvilág akárhány millió évet is ugorhat bármiféle evolúcióban úgy, hogy közben nem telik el idő, mégpedig a szó szoros értelmében. Ha nincs öntudat, ami megélje az eseménysorozatot, akkor ez történik.
Bármit is magyaráz meg ez, vagy sem, talán némileg csökkent értetlenségünkön, amikor azt képzeljük, mekkora "felesleges időpazarlás" volt ez a hatalmas múlt; az univerzum nélkülünk megtörtént, idáig vezető több milliárd éve.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.