Freud jó ráérzéssel bocsájtotta a sejtelem körébe a démoni lételemet, a szexualitást. Majd innen racionalizálta fel azt egy látványos, koherens fantazmagóriává. Az igazsággal még adósok vagyunk, nemigen értjük most sem. A szexualitás mibenlétét a teremtésben.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.