Az emberiség nem tudatos, vagy alig. Csak végrehajtó. Világát - legyen az bármennyire káprázatos technikai civilizáció - nem ő teremtette. Hanem túlélő kényszerek, emberen kívüli hideg logikák. Melyeket az ember óvodások módjára követ. Precízen, és szervezetten tesz mindent, amit tesz. És semmi nem az övé.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.