A gondolkodásban látsz is. Dolgok között bolyongsz, és alakítod, csoportosítod őket. Képük csak azért homályos, mert a nappali tudat háttérbe sorolja, a földi látvány mögé. De létüket ugyanaz az érzéki csatorna jelzi feléd, mint a föld alakzatait. Egyikük sem kevésbé létező a másiknál, objektumok - rajtad kívül állóak. Mondhatod rájuk, hogy a tulajdonaid, de semmiképp sem éntudatod részei.
A gondolkodás nem te vagy.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.