Tudatlanságod sokszor sikerül feloldani a racionalizációban; ráhúzod a tényekre a saját mintázataidat. De ezáltal mindig hiány keletkezik az összességben. Ellentmondások formájában, melyek a bevilágítatlan sötétből nyugtalanítanak.
Ez támasztja benned a képzetet a világról, hogy az bonyolult, kiismerhetetlen és idegen.
Pedig csak te tetted azzá.
Gondolatok rendetlen egymásutánban, ám napvilági számítás "tisztességtelensége" nélkül. Olyanok, melyeket nem kerestünk. Maguktól találnak ránk, és mutatkoznak különleges pillanatokban. Mint éjszakában felvillanó lepkeszárnyak a gyertyafény körül.